BorossTomi

Az életben akkor lesz jogunk a boldogságra, ha azt kiérdemeljük, sehogy máshogy. Küzdeni kell érte, és mikor a legsötétebb utcán jártunk is, akkor sem fáklyáért kell kapkodni, hanem a kis fényt követve kell lépésről lépésre haladni, tudva, hogy csak akkor nyerünk kiutat belőle, ha azért mindent meg is teszünk. Az, hogy milyen emberek vagyunk, nem az mutatja, hogy hova értünk el, hanem, hogy az ahhoz vezető úton hogyan viseltük a kihívásokat. Nem a hibáink írnak le minket, hanem, hogy azokat a kereszteket hogyan hordjuk a hátunkon. Nem hibátlannak kell lenni, hanem erősnek, mint karmolt arcú oroszlán, mely a harc ellenére nem tökéletes már, s minden hege átélt fájdalmát üvölti, mégis némán, büszkén áll ki a szavannára. Hogy meg mertük-e tenni a boldogságunk felé azt az első lépést, mely elengedhetetlen, hogy békét leljünk. Olyan békét, melyben más is osztozik velünk, és felszabadít ezáltal minden alól. Fel kell ismerni, hogy mely lehetőséget kell megragadnunk, de akkor azért mindent el is kell követni, és ez nem kényszer lesz, hanem az érzéseink irányítása. Nehéz így állni az élethez, sok erő kell hozzá, nem könnyű mindig megcselekedni ezt. De mikor majd a melletted már alvó társad aznap még utoljára megérinted, megcsókolod, akkor érezni fogod, hogy megérte, és ez a valódi cél ezen az úton. Egy kéz, melyet akkor is foghatunk, mikor minden, ami körülöttünk van szertefoszlik, de egy ölelésben biztonságban vagyunk.