BorossTomi

Szürreális álmot élve bódult boldogtalan, Zavart hangok fülbe súgnak tanácsot, Utat keresve veszünk a közönybe. Telepataként keresve mások fejében saját érzésünk, Még valaki szemébe nézve felébredünk, S a magány sötétje után már nem vagyunk egyedül.

Ez a művem a Magyar Hírlap szépírói pályázatán első helyezést ért el.   Némán, leszegett fejjel ül azon a kövön, melyen percekkel azelőtt helyet foglalt. Esős őszi nap borús szürkületében szívja be tüdejébe a felszáradó cseppek páráját, és veszi sorra az eltelt…

Vallomás? Talán. Búcsúdal? Talán. Sokszor és sokat vétkeztem, és legtöbbször élveztem. Mikor kérdezték, csak széttettem két kezem. Egy álom elvesztéséért érzett fájdalom irányította cselekedeteim, nem kérhetek bocsánatot, legfeljebb sajnálhatom. Mégis megtettem előbbit…

Te csak ülSz velem szemben szótlanul, tekintetemtől bénultan és kicsit értetlenül, ahogy a lemenő nap fényében az árnyékom rád vetül. Ne csak engem láss, bennem láss, sZememből olvasd ki, mire vágyom. Fedezd fel benne milyen az örök gyermek őszinte ártatlan mosolya, a kamasz…

Nem az a legkifejezőbb megfogalmazás, hogy szeretek írni. Inkább szeretek felfedezni, átérezni, álmatlanul a gondolatokban tobzódni. Az ösvényen járva nem a végét keresni, hanem az utat övező fákat figyelni, ölelni, vagy ha úgy adódik levizelni. Az ágak közt játszó mókusokat…

Másokon gondolkodom, pontosabban mások érzésein. Vajon hányan érzik úgy, hogy életünket egy felsőbb erő irányítja. Hány üres percet, álmatlan éjszakát tölt be az, hogy elmereng bárki is azon, hogy miért történnek újra és újra bizonyos dolgok velünk. Úgy érzem, mintha…